Mese-jelenet előadás óvodánkban „Neszepisze szánkózni megy” címmel

„Magányosan vagy barátokkal jobb az életünk…?” – kérdezhetnénk a december 5-i mese-előadás tanulságán gondolkozva…

A mesemondó asszony (Siposné Kardos Kitti) hintaszékében ringatózva kinyitotta óriási mesekönyvét és belekezdett a történetbe: Neszepisze a kismalac (Molnár Kitti), a darab főszereplője alig várja, hogy ajándékba kapott szánkóját kipróbálhassa az Ürgedombon. Éppen a fáskamrában gyönyörködik kincsében és tervezgeti a szánkózást, amikor kis társai keresik Őt. Őzem Böske (Bai Istvánné) bajba került: megsérült a lába, sajnos gyalog nem tud eljutni az erdei etetőhöz. A kismalac sajnálja odaadni új szánkóját, elbújva marad a fáskamrában, úgy tesz mintha ott sem lenne. A kis csapat (Nyuszi Doktor-Blahó Nóra, Cinege- Búsné Lami Anikó) malacka udvarán talált fadarabokból eszkábál hirtelen szállítóeszközt az őzikének. Amikor az állatkák elhagyják az udvarát, akkor Neszepisze is elősettenkedik a fáskamrából és elindul szánkózni, egyedül… De valami hiányzik a jó mókához… Lehet hogy a barátok, a közös öröm? Hazatérvén kis pajtásai már keresik, mert a fadarabokért cserébe egy jókora répát hoztak neki ajándékba. Neszepisze hirtelen rádöbben milyen helytelenül is viselkedett, szégyenében elpityeredik. Barátai vigasztalják és elhatározzák, hogy legközelebb mindannyian együtt mennek szánkózni.

„Barátokkal jobb az életünk, mint magányosan!” – jelenthetjük ki a december 5-i mese-előadás tanulságán gondolkozva.

Ötletes jelmezekkel, kiváló arcfestéssel (Bakosné Szöllősi Ágnes), kifejező díszletekkel, megkomponált színpadi mozgással, zenei betétekkel, tánckoreográfiával tették felejthetetlen élménnyé az óvónénik az előadást. A kis közönség – kicsik és nagyok egyaránt – örömmel, átéléssel fogadták a lelket melengető kis mesét, mely a decemberi ünnepség-sorozat első epizódja volt.

Szegfűné Nemes Ottilia

_____________________________________________________________________________________________

Óvodánkban óvodapedagógusaink lelkesedésének köszönhetően megalakult a Szivárvány Meseszínház. A gyermeki lélek fogékony. A szép, a jó, az igaz hármas egysége jelen van minden mesében. A mesék megjelenítése, olyan hatást gyakoról a gyermekekre, ami semmivel sem pótolható. Valami életre kel a szemük láttára, mozogni kezd, megszólal, énekel, s ami a fő játszik, mesél. Olyan mesebeli cselekedetek válnak valóra, ami legtitkosabb vágyaikat kelti életre. Oldja a gyermekek szorongását, feszültségét. Az óvónők által működtetett Meseszínház az év során több alkalommal is rendez “mese délelőttöt” itt az óvodában a gyermekek számára.
A dramatikus játékok során a magyar népmesekincs egy-egy darabját dolgozzuk fel. Különböző zenei betétdalokkal, saját készítésű díszletekkel, és jelmezekben állnak színpadra a szereplők.
A mesebeli ruhák, eszközök, és az óvónők más-más karaktere felejthetetlen élménnyel gazdagítja az óvodás gyermekeket. Mesejátékaink a jó közösségi élet kialakítását, és megerősítését szolgálják, miközben a gyermekek megismerkedhetnek az óvodapedagógusok sokoldalúságával.
Az előadásokon interaktívak a gyerekek, együtt énekelnek, táncolnak a szereplőkkel, vagy válaszolnak a kérdéseikre.
Az aktuális előadásunkról szóló plakát a Faliújságon tekinthető meg, míg a mesejátékokon készült fotók a Galéria menüpont alatt.

_____________________________________________________________________________________________

Árnyjáték az óvodában

Az óvoda Meseszínháza ismét hatalmas élményt nyújtott a gyerekeknek. Ezúttal árnyjátékkal mutatták be nekünk A hattyú, a csuka meg a rák című mesét. Varázslatos volt a hangulat, a gyerekek csillogó szemmel figyelték a csodás előadást.

Köszönjük az óvó néniknek, hogy ebben a páratlan élményben részesítettek bennünket!

_____________________________________________________________________________________________

„Az aranyszőrű bárány” a Meseszínház műsorán

Meseszínházunk „Az aranyszőrű bárány” című magyar népmesét mutatta be a gyerekeknek.
A magyar népmese kincs nagyon gazdag és rendkívül színes. Egy-egy mesében szinte valamennyi korosztály megtalálhatja azt az értéket, mely neki szól. Így volt ez ezen a délelőttön is.
A szereplők karaktere a jelmezek és az ismétlődő zenei betétek mosolyt csaltak a gyermeki arcokra, maradandó élményt nyújtva számukra.

Köszönet érte

_____________________________________________________________________________________________

Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack

Különleges irodalmi élményben volt részük a gyerekeknek az óvodában. Az irodalmi munkaközösség egy olyan “meseszínház” létrehozásán munkálkodott, mely többek között az aktuális, évszaknak megfelelő történetek feldolgozását tűzte ki célul. Így került az őszi témák lezárásaként a “Szóló szőlő, mosolygó alma, és csengő barack” című magyar népmese a repertoárjába. A mobil csoportszoba a szorgos óvó nénik keze által készített díszletek segítségével “színházteremmé” változott és a várakozás pillanatait a témához illő zene csak fokozta.
Egyszer csak a nagy mesemondó lépett a színpadra, és megelevenedett előttünk a palota képe az öreg királlyal és lányaival. A bonyodalmat az okozta, hogy a legkisebb királykisasszony kívánságát nem tudta teljesíteni az apja, és nagy gondjában még egy disznónak is odaígérte a királylány kezét. Már az ovisok is tudják, hogy “ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó”- így a történet tovább szövődött, s a végén a deli szép ifjú keze mellé, a lányé lehetett a hőn áhított szóló szőlő, mosolygó alma, és csengő barack is. A gyerekek rendkívüli módon élvezték a színes előadást, mert a lelkes óvó nénik hanghordozásukkal, gesztusaikkal, a közönséggel való folyamatos kapcsolattartással mindvégig fenntartották figyelmüket, mosolyt varázsoltak az arcokra, így végül kivívták a megérdemelt tapsot. A lelkesedésükért köszönet, a színvonalas előadásért gratuláció jár!

Szalainé Tombácz Erika

A Meseszínház képtára: